Blog

Erőteljes gyakorlás a jógában vagy erőszakos? 

Sokszor fogalmazunk meg külső elvárásokat magukkal szemben (nem csak) amikor jóga gyakorlásba kezdünk. Aktív életet élünk, ezért azt gondoljuk, hogy jógában “sem maradhatunk alul”. Néhány ászanára persze kimondjuk, hogy ehhez hajlékonynak kell lenni, ez már kész akrobatika, de valljuk be, jónéhányat meg gyerekesen könnyűnek ítélünk meg mielőtt jógaszőnyegre állnánk, és elvárjuk, hogy legyen erőteljes a jógagyakorlás. Pedig tudtad, hogy az emberek többségének a legelső gyakorláskor, már a sima hanyattfekvés is feszültséggel, esetleg fájdalommal jár?

De felmerül kérdésként: miért támasztunk magunkkal szemben ilyen elvárásokat a jóga terén? Miért nem jut eszünkben például súlyemelésben egy sokkalta nagyobb súlyt ragadni a gyakorláshoz, mint, amit elbírunk? Miért van az, hogy jógagyakorlásban mégis szeretnénk rögtön a közepébe ugrani? Miért érezzük úgy, “ha nem fáj”, “nem húzódik”, “nem reccsen”, vagy “nincs izomláz” akkor semmit sem ért a gyakorlás? Miért gondoljuk, ha nem látványos ászanákkal próbálkozunk, akkor pedig ügyetlenek vagyunk? Miért van az, hogy jógában, ahelyett, hogy szisztematikusan építkeznénk, mint bármilyen más sportban, és minden pózban megkeresnénk a saját határainkat, olyan ászanákhoz nyúlunk, vagy annyira mélyen megyünk bele egy-egy testhelyzetbe, amit a jóérzés határain belül aligha visel el a testük? Sőt, sokszor inkább szabálytalanul, de indokolatlanul erőteljesen vesszük fel a pózt, és mégis boldogan megyünk haza, mert “ma is történt valami”?

.Ha most azt mondanám Neked, hogy nyomj ki 300 kilót 30 napon belül, akkor vajon úgy állnál neki, hogy minden nap megpróbálnád megemelni az áhított 300 kilót, vagy kisebb súlyokkal indítanál, és egyre növelnéd a napi penzumot? Valószínűnek tartom, hogy az utóbbit választanád. De súlyemelésben könnyebb a szintet meghatározni, hogy hol kezdj bele, mert van olyan súly amit meg tudsz emelni, és van olyan, amit nem. 

Valójában hozzászoktunk már, hogy a limitet egy külső mértékegység határozza meg (súly, db-szám, hossz, stb.). A külső elvárásoknak akarunk megfelelni, és megszoktuk, hogy ne mutassuk magunkat gyengének, fáradtnak, kezdőnek, így nehezen tudunk mit kezdeni az olyan élethelyzetekkel, ahol a határt nem egy külső visszajelzés, hanem egy belső érzet jelöli ki. Elszoktunk attól, hogy teljesen rendben van, ha eltérő napokon eltérő módon reagál a testünk, és ha nem ordít, akkor már nem is halljuk meg. Sőt, már megtanítottuk csöndben lenni. Ha teljesen kifulladunk 1 km futás után, azt megérezzük, ha fáj a fejünk, azt megérezzük, ha nyilal és húzódik, azt megérezzük.. De a finom érzeteinkre már sokszor nem is tudunk figyelni. És bizony a kívülről jövő elvárás a legtöbbször aligha veszi figyelembe az adott állapotodat. 

Pedig a jógagyakorlásban nem egzaktak a határok! A jógában nincs egy súly, egy megtett kilométer, ami egyértelműen meghatározza, hogy mi az ami nekünk való. Itt a testünk hangja van, és bár az oktató segíthet abban, hogy elmagyarázza mit keress, de neked kell azt megtalálnod! Segíthet abban, hogy szabályosan vedd fel a pózt, és kiigazíthat, de, hogy belül mit érzel, azt egyedül Te vagy képes felfedezni! De ez is a jóga útja! Újra visszatérni önmagunkhoz, megfigyelni és meghúzni a határainkat!

Mindenesetre jóga, nem jóga, sohasem jó, ha a cél felül írja az oda vezető út biztonságát, és felrúg olyan szabályokat, amelyek elengedhetetlenek az egészséges és biztonságos gyakorláshoz. Ráadásul nem feltétlenül a legrövidebb és legerőteljesebb út vezet el a célunkhoz. 

A gyakorlás lehet erős, mert az idegrendszer számára segít megnyugodni, kivezetni a feszültséget, de, ha a gyakorlásunkhoz az erőszakot használjuk a testünkkel szemben, és arra törekszünk, hogy minél inkább érezzük, hogy történt valami, akkor átbillenthet a mérleg nyelve és könnyen megsérülhetünk. És bizony hosszú távon lehet káros hatással a testi lelki egészségünkre. A testi fájdalmak mellett felléphet stressz és szorongás is. De a nyújtás előnyei és a túlnyújtás veszélyei egy olyan hosszú téma, hogy a következő írásunkban olvashatsz ezekről.

Előfordulhat az is, hogy a jógát okoljuk, pedig csak becsuktuk a belső fülünket és nem szisztematikusan építkeztünk. Ráadásul, ha teljesen figyelmen kívül hagyjuk a jelzéseket, amiket a testünk, vagy a lelkünk küldd, akkor egyre érzéketlenebbé válunk velük szemben, egyre kevésbé fogjuk meghallani azokat.

Természetesen az órát tartó oktatónak is nagy felelőssége van abban, hogy hogyan és milyen ászanákat vesztek fel az óra során. De, ha már kiválasztottad, hogy hol kinél fogsz gyakorolni, akkor vedd figyelembe az instrukciókat, próbáld meg minél inkább megfigyelni az érzeteidet, keresd a belső hangod és ne arra törekedj, hogy minél jobban beletold magad az ászanába! Ha rendszeresen gyakorolsz, akkor a hatás úgysem marad el!

 

Mégis hogyan finomíthatjuk a gyakorlásunkat, úgy hogy közben érezzük is, hogy tettünk a fittségért és erőteljes volt a gyakorlásunk?

Az erőteljes jógagyakorlás során a legegyszerűbbnek tűnő ászanát is a lehető legintenzívebb odafigyeléssel végezzük el. Még így is néha kalandozni fog a fókuszunk. Sokszor azt vesszük majd észre, hogy azon jár az agyunk, hogy mit kellett volna még elvégezni a munkában, vagy mit kell még összekészíteni a holnapi napra, és máris csak hajtogatni fogjuk a testünket. De ne bánkódjunk ezen! Amint rajtakaptuk magunkat, hogy másfelé járnak a gondolataink, csak tudatosítsuk ezt, és tereljük vissza a figyelmet a gyakorlásra. Ha rutinná válik, egyre kevesebbszer lesz rá szükség és egyre könnyebben fog menni.

Minél nagyobb odafigyeléssel és irányított légzéssel menjünk bele a testhelyzetekbe és a légzés segítségével mélyítsük el, ne azzal, hogy belehúzzuk magunkat. Arra fókuszáljunk, hogy hogyan tudjuk a testünk érzeteit megszilárdítani. Érezni fogjuk, hogy sokszor már ezzel az irányított légzéssel, egyetlen mozdulat nélkül is erőteljessé válik a jógagyakorlás, és erre a testünk is válaszolni fog. Így lesz lehetőségünk reagálni a figyelmeztető jelekre, például a fájdalomra, a merevségre vagy az érzékenységre. 

Az erőteljes jógagyakorlás során a hatást is érezni fogjuk és így szintén a testünk határait feszegetjük, de mostmár úgy hogy mindig tiszteletben tartjuk azokat! És hamar észrevehetjük azt is, hogy egy korábban egyszerűnek, vagy kezdőnek gondolt ászanában is mennyi erő és figyelem és nehézség lakozik. Ez lesz az elmélyült gyakorlás! Mert a jóga légzés, figyelem, fókusz nélkül gimnasztika lesz!

 

Felmerülhet kérdésként, hogy jó, de, ha mondjuk spárgára készülök fel, azt miért nem tehetem biztonságosan?

Teheted! De először tedd fel magadnak a kérdést, neked biztos a spárga elvégzése az igazi belső kihívás, vagy csak a külső elvárásokra adott válaszod? 

Saját példámmal előhozakodva, emlékszem, hogy amikor elkezdtem jógázni, képtelen voltam háttal ülve, nyújtózkodva felsimítani a karom a falra, annyira feszes volt a vállövem. Ilyen esetben melyik a nagyobb kihívás, mivel nyerek hosszú távon? Ha megmarad a beszűkült vállövem, és ezért kisebb helye van tágulni a tüdőmnek, de van egy fotóm, hogy le tudtam menni spárgába? Vagy, ha felszabadul a légzésem és pihegés helyett tényleg meg tudom tölteni levegővel a tüdőmet? 

Mert a testem szólt, csak kicsit késve hallottam meg. De még időben!

De ami ennél is fontosabb, kezdj el gyakorolni, bármi is az áhított ászanád! Ha mély belső figyelemmel teszed, akkor úgyis hamarosan észre fogod venni, hogy már nem is a spárga lesz a gyakorlásod célja, legfeljebb a hozadéka. 🙂 Szépen lassan felszabadul a tested és könnyednek fogod érezni magad. Ha pedig eltűnik az elvárás, a ragaszkodás az ászanáidból, akkor indulsz el igazán a jóga útján. 

Minden pátoszt félretéve, egyszer mindannyiunknak eljön a nap, amikor sem a spárga, sem a falhoz nyújtózkodás nem fog menni. De a jóga megmarad, a befelé figyelés megmarad, a lágy elengedés és a béke, a nyugalom megmarad.

Hogy szeretnéd-e ezt? Azt majd válaszold meg Te! De ahhoz, hogy el tudd dönteni, próbáld ki, adj neki egy esélyt! Mert ezt a jógát már nem csak a matracodon, hanem az élet más területein belül is kamatoztatni fogod! 🙂

Szeretettel,

Lengyel Andi